Hűl a tenger, mégis több lesz a hurrikán - hogyan lehetséges?
Küszöbön a következő La Niña, mégis az átlagosnál erősebb hurrikánszezonra számítanak.
Április 16-án hivatalosan is bejelentették az El Niño végét, átléptünk egy semleges fázisba.
Az előrejelzések szerint nyártól egy újabb La Niña időszakba lépünk bele. Erre utal többek között az is, hogy a Csendes-óceán Egyenlítő közeli vizeinek hőmérséklete jócskán csökkenni kezdett, május elsején már széles sávban 2-3 fokkal volt hidegebb az 1981 és 2020 közötti 30 éves időszak átlagához képest.
A tengerfelszín hűl, viszont az előrejelzések átlagosnál erősebb hurrikánszezonra számítanak az Atlanti-óceánon. Mégis hogyan lehetséges ez? A válasz egyszerű: miközben a fejlődő La Niña hideg vizet kezd szétteríteni az egyenlítői Csendes-óceánon, addig a trópusi Atlanti-óceán még jóval melegebb a szokásosnál, hiszen egy ekkora víztömeg jóval lassabban képes a hőmérsékletét változtatni, mint a levegő.
Szépen megfigyelhető az ellentét, ha megnézzük a következő térképet: a Csendes-óceán Egyenlítő közeli vizeinek hőmérséklete már jóval átlag alatti, miközben a trópusi Atlanti-óceán az átlagosnál bőven melegebb:
Ez az ellentét általában kedvez a zivatartevékenységnek és az alacsonyabb szélnyírásnak a trópusi Atlanti-óceánon, ami kedvező feltételeket biztosít a hurrikánok kialakulásához nyáron és ősszel. Az első vihar az atlanti-óceáni hurrikánszezonban már májusban kialakulhat.
Borítókép: A Larry hurrikán az Atlanti-óceán fölött 2021 szeptemberében
(forrás: Facebook, NOAA NWS National Hurricane Center)
