Csillagok közt - 1. rész

Közel 3 éve építjük obszervatóriumunkat, már több tízmillió fényévről fogunk be vele galaxisokat. A Kvantum-radar projekt is folytatódhat.

Hűséges olvasóink talán még emlékeznek rá, hogy több, mint 10 évvel ezelőtt, 2010 és 2014 között rendhagyó kísérletsorozatba fogtunk, melynek a "Kvantum-radar" fantázianevet adtuk. Egészen extrém célt tűztünk ki - a világűr jövőbeli fénykúpja hiperpalástjának felszínén zajló fluktuációkat szerettük volna most, a jelenben megismerni - de kiderült, hogy egyszerűen nincs megfelelően precíz optikai eszközünk (illetve távcsövünk) mindehhez. Eredeti cikkünket és kapcsolódó videóit itt találhatja, aki lemaradt volna róla, vagy szívesen nosztalgiázna egy kicsit: 

A technológia fejlődése azonban nem állt meg, ahogy mi sem adtuk fel álmainkat - ezért

Bár a Kvantum-radar kísérlet volt az eredeti cél, így "mellesleg" sikerült kiépítenünk egy (ép ésszel felfogható) célú mini csillagvizsgálót, feltárva előttünk az égbolt végtelen mélységét, mely milliárdnyi különböző csodának ad helyet - legyen szó csillagködökről, magányos vagy éppen randevúzó, évmilliókig tartó násztáncot járó, felfoghatatlanul csavarodó galaxisokról, gömbhalmazokról vagy éppen fekete lyukak környezetéről.

Ezek mind-mind a fejünk felett vannak, és bár legnagyobb részben nem láthatók szabad szemmel, olyan felfoghatatlanul távol és mégis olyan csodálatos sokszínűségükkel kápráztatják el azt, aki betekint e varázslatos világba.

Cikksorozatunkban bemutatjuk az elmúlt év során készült felvételeinket, de ennél jóval tovább is megyünk - hiszen nem elégedtünk meg (az amúgy kiváló) távcső képességeivel, hanem egészen egyedi, saját szoftveres képfeldolgozó eljárást kezdtünk fejleszteni, mely képes lehet nagyon jelentősen csökkenteni a légkör folyamatosan jelentkező, hullámzó-torzító hatását (ez jelenleg a földi távcsövek legnagyobb "ellensége", ez korlátozza az "éleslátást" ma a legjobban). Bár az eljárás még mindig fejlesztés alatt áll, a részeredmények biztatók - ebbe is igyekszünk beavatni most induló cikksorozatunk olvasóit.

Igyekszünk majd minden cikkünkhöz sok szép vagy érdekes, színes és informatív képet, videót mellékelni, remélve, hogy mások is látnak fantáziát ebben a megközelítésben - vagy csak élvezik a látványt, melyet a csillagos égbolt rejt.

Megpróbálunk olyan csillagködöket és galaxisokat is bemutatni, melyek alig ismertek, illetve méltatlanul alulértékeltek - míg szinte mindenki ezer fotót láthatott már a hozzánk legközelebbi galaxisról, az Androméda-ködről (talán az egyetlen, mely hazánkból tiszta éjszakákon szabad szemmel is látható) - viszont vélhetően kevesen ismerik például a "színes kondenzcsíkként" felettünk elterülő "rojtos ködöt", vagy "boszorkányseprűt" - pedig ezek a meseszép égi tünemények hatalmas, akár a telihold méretét is elérő, halvány és színpompás derengésként minden nyári éjszakánkat "beragyogják" - még ha közvetlenül nem is vesszük őket észre a fényszennyezett égbolton.

A legelső fotót 2023 májusában, kicsit több, mint egy éve készítettük az M51 jelű, a csillagászok körében közkedvelt, rendkívül fotogén és - társaihoz képest - kellően fényes galaxis (párról), mely akkor így sikerült:

Egy évvel később és mind az optika / távcső mechanika, mind pedig saját eljárásunk fejlesztése mellett már így látjuk ugyanezt: 

Azonos méretben összehasonlítva a legelső és a mostani felvétel (eltérő színszűrőkkel): 

Saját eljárásunk fejlesztéséhez olyan galaxist kellett választanunk, ami nem "túl könnyű" (azaz nem túl világos) mélyégi objektum; ugyanakkor nem is lehetetlenül halvány, hanem valahol a két szélsőérték között helyezkedik el - mindemellett nincs túl "alacsonyan" az égbolton (ahol a légköri torzítás már kezelhetetlen mértékű), sőt, még egy feltétel volt; éspedig, hogy kellően sok és fényes ún. "vezérlőcsillag" legyen az előterében. (A vezérlőcsillagok természetesen a mi galaxisunkban, a Tejútrendszerben vannak, röpke pár száz-, ezer fényévre; minden, ennél távolabbi, más galaxisban lévő csillag kizárólag ködös derengésként fogható be, még a legnagyobb földi távcsövekkel is, vagyis nem alkalmas "dinamikus tájékozódási pontként" sem a felvételek készítésekor, sem saját eljárásunkban).

Így jutottunk el az M51 mellett az NGC891 jelű objektumhoz, mely a szinte "szemből" látszó M51 "ellentéteként" tökéletes komplementer célpont számunkra - ezt gyakorlatilag az éléről látjuk, mintegy 30 millió fényéves távolságával kellően messze van, hogy kihívást jelentsen, sok-sok "vezérlőcsillag" van a közeli előterében és mint később kiderült, még popkultúrája is van, amire egyáltalán nem számítottunk (Ez a galaxis szerepelt a "Végtelen Határok / Outer Limits nevű, sokak által ismert scifi antológia előzmény-sorozatának főcímében).

Természetesen rengeteg más célpontunk is volt, mint például az egészen bizarr formájú M82 ("szivar") galaxis, mely az egyik legaktívabb "csillaggyár" a belátható közelségű univerzumban, és milliárd számra "ontja magából" a születőben lévő tűzgömböket;

de nagyon érdekes a Hamburger-galaxis is (Igen, tényleg egy nagy "hambinak" tűnik a képeken - bár szép nagy falat lenne bárkinek, aki belekóstolna,

Bereniké Hajtűje, jellegzetes, éles fősíkjával és központi fényes gömbjével ragyogva;

a Bálna-Galaxis, ahogy hatalmas, mennyei cetként "úszik" a világűrben, de a DNS-spirállal rendelkező sejtmagnak látszó NGC 3718, és még sorolhatnánk - de majd úgyis részletesen bemutatjuk őket cikksorozatunk következő részeiben.

Amikor pedig nem a saját képalkotó eljárást fejlesztgettük, akkor - kíváncsiságból és persze a gyönyörű (és viszonylag könnyen elkészíthető) fotók kedvéért közeli (Tejútrendszerünkben lévő) csillagködöket fotóztunk, melyek rendkívül látványosak, és változatos színekben pompáznak - ezekből is bőven válogatunk majd. Igen, lefotóztuk mi is a "Teremtés oszlopait", a nagy ködöt az Orionban, a Sas- és a Triffid formációkat is lencsevégre kaptuk, sok-sok más csillagköddel együtt.

Amire büszkék vagyunk, hogy sikerült elcsípnünk és részletgazdagon megörökítenünk mindkét üstököst, amely tavaly ősszel és idén tavasszal meglátogatta Naprendszerünket, íme: 

Egy év alatt kb. 150 objektumot örökítettünk meg, több, mint 300 ezer (!) egyedi, 10 megapixels, "RAW" (tömörítetlen, veszteségmentes) fotó segítségével - de ennek okairól majd később.

Csillagvizsgálónk építése hosszú, mégis kedves feladat volt (melynek persze sosincs "vége" igazán) - néhány hangulatkép a színfalak mögött zajló munkálatokról:

Cikksorozatunk következő részében sok-sok szép fotó mellett a saját fejlesztésű eljárásunk alapötletéről, a kihívásokról és a (máig folyamatban lévő) megvalósításról szóló epizódok, elemzések kapnak majd teret - könnyedén, közérthetően, azon olvasóink számára, akik kíváncsiak egy egészen egyedi, újszerű megközelítésre.

Nem titkolt célunk, hogy később, amikor eljárásunk már nagy általánosságban, külön finomhangolás nélkül stabilan működik, szívesen várjuk majd minden amatőr és profi csillagász felvétel-sorozatait; és nem kíméljük majd szervereinket, ha ezzel a megközelítéssel jobb, szebb, részletgazdagabb mélyűri felvételek születhetnek.

Cikksorozatunk egész nyáron új részekkel, rendszeresen jelentkezik majd: Hamarosan folytatjuk!