Mi történne, ha kivágnák az Amazonas teljes esőerdőjét?

Meglepő eredményre jutottak egy új szimulációban a Hamburgi Egyetem kutatói.

A napokban egy érdekes tanulmány látott napvilágot, melyet a Hamburgi Egyetem publikált. Azt vizsgálták, hogy mi történne akkor, ha az Amazonas teljes erdőállományát kivágnák. A kutatás meglepő eredménnyel szolgált.

Az Amazonas esőerdeje hatalmas erdőirtásnak volt kitéve, 2022-ig a teljes területének mintegy 26%-a tűnt el. Emiatt vizsgálni kezdték, hogy az erdőirtás miként befolyásolja a térségben a csapadék alakulását. A csapadék két fő forrásból származik. Egyrészt az Amazonas növényzetéről, valamint a térség talajából a légkörbe jut a nedvesség párolgás útján, másik fő forrás pedig a légköri folyamatok által a térségbe szállított nedvesség. Korábbi tanulmányok arra az eredményre jutottak, hogy az erdőirtás következtében csökkent a párolgás mértéke, emiatt csökkent a térségben a csapadékmennyiség is.

Az Amazonas meleg, nedves klímával rendelkezik, emiatt a csapadékhullás fő mozgatórugója a konvekció. Emiatt fontosnak tartják, hogy minél pontosabban lehessen szimulálni a térségben zajló konvekciós folyamatokat. Több kutatás is azt mutatta ki, hogy a csapadékhullást erősen szabályozza az evapotranszspiráció mennyisége.

Az erdőirtás pedig kritikus szerepet játszik ebben a folyamatban azáltal, hogy jelentősen csökkenti az evapotranszspirációt, mivel kevesebb növényi levél áll rendelkezésre a párologtatáshoz, és a talajban kevésbé kiterjedt gyökérrendszer van, így a talajból kevesebb víz jut a légkörbe. Ez megmagyarázza, hogy a durva felbontású éghajlati modelleket használó korábbi tanulmányok miért jutottak arra az eredményre, hogy a csapadék mennyisége jelentősen csökken az erdőirtás után.

A mostani kutatás során viszont már egy sokkal jobb felbontású globális klímamodellt (ICON) tudtak használni, így a nagyobb felbontás miatt a konvekciós paramétereket is kellő mértékben figyelembe tudta venni a modell a számítások során. A végeredmény a szakembereket is meglepte. Arra az eredményre jutottak,

viszont az eloszlása nem lenne egyenletes, ugyanis ritkábban esne az eső, de ha esik, akkor a csapadékhullás intenzívebb lenne. Felmerül a kérdés, hogyan lehetséges ez?

A nedvességmérleg egyenlete szerint az evapotranszspiráció a csapadék elsődleges nedvességforrása. Ez az erdőirtás hatására jelentősen csökken, legfőképp nappal. A teljes csapadékszint fenntartásának másik fontos tényezője a nagytérségű légköri folyamatokból származó nedvesség, legfőképp a 700 hPa-os főizobár szinten (ami nagyájból 3000 méteres magasságnak felel meg). Az erdőirtást követően az erősebb passzátszelek további nedvességet szállítanak az Amazonas térségébe, és ez az a beáramlás, ami kompenzálja a felületi evapotranszspiráció csökkenését. A szimulációk azt mutatják, hogy az erdőirtás után az Amazonas feletti evapotranszspiráció meredeken csökkent. Viszont a fajlagos páratartalom mennyisége nem csökken jelentősen, mert a passzátszelek több nedvességet szállítanak az óceán felől az erdőirtással érintett területekre. A nagytérségű légköri folyamatok erdőirtásra adott válasza és a csapadékra gyakorolt ​​hatása kulcsfontosságú, és ez megmagyarázza az ICON modell korábbi tanulmányokhoz képest eltérő eredményeit.

[]

Összességében a korábbi tanulmányokkal ellentétben az ICON modellt használó kutatás nem talált jelentős csökkenést az éves csapadékösszegben az Amazonas területén történt erdőirtást követően. Ez azért van, mert a nagytérségű légköri folyamatokban bekövetkező változások kompenzálják az erdőirtás miatti kisebb párolgásból adódó nedvességveszteséget, és ezt a folyamatot a durva felbontású modellek nem tudták ábrázolni.

Forrás: Hamburgi Egyetem/CEN Climate Visualization Laboratory

Borítókép: Illusztráció

Időjárással kapcsolatban szívesen várjuk képeiteket, sztorijaitokat.